BÚCSÚ VERS                                 (Saját költésüek!)
---------------------------------------------------
*Ha egyszer újra....*:

Ha egyszer újra viszajönnél,
Nekem se kéne senki más.
Ha még el nem feledtél,
Legyen tiéd ez a vallomás.
Ha egyszer újra rám találnál,
Szemedben égne a régi fény.
A szívem már nagyon vár.
Ma éppen ugyanúgy szeretlek Én,
Veled kékebb az ég,
Zöldebb a rét, lágyabb a dallam.
Soha-soha nincs sötét,
Ó mennyi mindenről írnék,
Mi szép, mi jó,
De forró vágyam le nem írható!
---------------------------------------------------
*Most, hogy köztünk.....*:

Most, hogy köztünk minden véget ér,
Ha te úgyakarod, ebúcsúzom én.
Kiöltél szívemből minden régi álmot,
Kívánok neked minden örök bolsogságot.
Megfogod majd látni, ha múlnak az évek,
Megtudod te még azt, hogy mi voltam én néked.
De akkor már nem lesz, ki pártodat fogja,
Egymagadba leszel, nem is háborgatlak.
Válljunk el egymástól, ha a sors így hozta,
Ne gondolj többé az elmúlt napokra!
De azért megpróbálom szívemből kitépni emléked.
Ne félj, nem átkozlak soha-soha téged,
Sőt, azt kívánom, hogy áldjon meg az Isten!
---------------------------------------------------
*Írok egy verset....*:

Írok egy verset, sötétkék tintával,
Ma küldöm el hozzád, egy letört virággal.
Nyiló virág voltam, míg-e pár sort írtam,
De mostmár hervadok, mert elhagytál.
Azért neszomorkodj, ne légy elhagyott,
Hogyha ez a virág elhervadott.
Tanulj meg elöször igazán szeretni,
Akkor nem fogsz majd ilyen könnyen feledni.
Haladjál utadon Isten hírével,
Elhervadt szívem, rózsafája.
Mert most ütött nekünk, az elválás órája,
Azért élj boldogan, ha a sors úgy hozta.
Ne gondolj többé az elmúlt napokra,
Ha elér a bánat, gondolj egy aranyos barátra.
Most rom néked utolsó versemet,
Véss ki a szívedből örökre!
Csalfaságod pedig szálljon a szívedre,
Mert igaz szivet csaltál meg örökre.
Ha szeretsz, olyat szeress, aki viszont szeret,
Becsüld meg, mert ő szeretné boldoggá tenni életed!
---------------------------------------------------
*Mért nem szabad....*:

Mért nem szabad, hogy szeresselek?
Mért kell, hogy elfelejtselek Téged?
Nem is tudod, nem is érzed,
Hogy én mennyi könnyet ejtek érted!
Megkínoztál, meggyötörtél,
Minden álmot összetörtél bennem!
De hiába, a boldogságot nélkülem
Nem találod mégsem.
Nemtudod, hogy mi az örök hűség,
Nemtudod, hogy egy hű sziv mit ér.
Már elhervadt szerelmedést nem kár,
Erre már úgy is csak a bánat vár.
Nem fáj, majd a zívem, ha mással látlak,
Pedig érzem, feledni sem tudlak.
Én tovább megyek, mintha nem is fájna,
Hisz olyan nagyon boldog voltál,
Amikor még csókolgattam pici szádat.
De minden-minden elmúlt,
Elmúlt minden gyönyörű szép álom.
Keresem a boldogságot, de sehogyem találom.
Tudom, hogy mi már többé nem találkozunk,
Tavasz ébredéséről nem ábrándozunk.
Nem dalolunk többé, nem kacagunk együtt,
A mi boldogságunk nem tarthat örökké!
---------------------------------------------------
*Beteg szivem gyógyitani....*:

Beteg szívem gyógyitani nem lehet,
Kit szerettem, az enyém nem lehet.
Csak egy srácot tudtam igazán szeretni,
Mostmár érzem, hogy el kell feledni.
Mert a szívem boldogtalan és árva,
Miért is lettem erre a világra?
Búcsúversemben úgy kvánom,
Áldjon meg az Isten, Édes angyalom!
---------------------------------------------------
*Hervadozik már a.....*:

Hervadozik már a nefelejts virág.
Utolsó levelem teszem a póstára.
Ezzel a levéllel búcsúzom el tőled,
Bánatos szívemből kitépem emléked.
Te voltál életem egyetlen reménye,
Szívemnek, lelkemnek egyetlen világitó fénye.
De mostmár vége van a mi szerelmünknek,
S helyette szívembe nagy bánat lépett.
Eddig szerettelek, de a sors úgy hozta,
Válljunk el egymástól, ha te úgyakarod.
Azthittem, veled boldog fogok lenni,
De könnyelmű sziveddel nem tudok egyezni.
Hiába is küldtem szerelmes levelet hozzád,
Mert válaszod helyett bánatot hoztál!
Nemgondolsz ilyenkor az elmúlt napokra,
Mikor egymás mellett ültünk mosolyogva.
Gondolj vissza, mikor még ismertelek,
Szivedből azt súgtad kicsikém: "SZERETLEK!"
De ez mind elmúlt már.
Feledj el mindent, én is megpróbálom.
Nem én lettem hűtlen, te csaltál meg engem.
De én nem átkozlak. Áldjon meg az Isten!
---------------------------------------------------
*Ha majd egyszer....*:

Ha majd egyszer nagyember leszel,
És ha néha rám emlékezel
Ne fájjon az, hogy nem találkozunk.
Hisz, mint a természet, mi is változunk.
Élsz, minden évben új tavasz,
Mely minden évben új virágot fakaszt.
Lesz társad, ki helyettem szeret,
De azért néha lélekben ott leszek veled!
Jövök, mint a mesék hős lovagja,
Hogy lelkedet a múltba ragyogtassam.
Eszedbe jut majd szép gyermekkorod,
Szemedbe talán bús emlékeket hozok.
Fordítasz az élet könyvében egy lapot,
És máris feledve vagyok!
---------------------------------------------------